Esperen bergamottja

Minősége csaknem kitűnőleg I. rendű csemegegyümöles. Ezt a fajtát Esperen a kiváló nemesítő 1830-ban nevelte magról Belgiumban. Az egész világon elterjedt körtefajta. A legkésőbben vagyis október második felében érik és az első kisebb fagyok után szedik novembertől egészen márciusig fogyasztható, tárolást nagyon jól tűrő fajta. Gyümölcse közép nagy, de inkább nagy, lapított alakú, tizedrésszel szélesebb,  mint amilyen magas. Színe zöldes citromsárga, felerészben barnásan parás, száraz és érdes, sűrű, nagy, sötétbarna pontokkal. Kocsánya fás, dudoros, néha rügyet visel. Húsa olvadó, bőlevű, kissé kövecses. Íze igen kitűnő, erősen illatos.

E kitűnő téli körtét Esperen őrnagy nyerte 1830. körűi, Malinesban (Belgium.) Napjainkban mindenfelé el van már terjedve. Ojtóvesszejét 1872-ben Oberdiecktöl, Jeinsenből és 1874-ben a Simon-Loiiis testvérek hires faiskolájából, Plantiéresböl teljesen egyezőleg kaptam meg. Nálam még nem termett; de barátaim szívességéből leírásra alkalmas gyümölcsökhez jutván körülményes leírásban már is bemutathatom.

Bereczki Máté

Gyümölcse középnagy; néha nagyobb is. Alakja szabálytalan gömbölyded vagy csigás gömbalakú; kissé buczkos és hovadásos-fölületű. Zöme többnyire a középtájra esik, honnét szára felé rendszerint összébb húzódva boltozódik, mintsem kelyhe felé, hol elég talpasan végződik; míg száras végén többnyire rövid, tompa végben enyészik el. Szára középhosszú, elég vastag, fás, görcsös, kissé bunkósan végződő, zöldes, nagyrészt pedig barnamázos; a gyümölcs csúcsán majd a fölszínre helyezett, majd húsos emelkedéskék közül, csekélyke mélyedésből kiálló. Kelyhe nyilt vagy félignyilt; rendetlenül fölálló vagy összehajló, barnás szarunemű osztványaival, melyek néha hiányzanak is, inkább vagy kevésbbé tágas és elég mély üregben ülő, melynek falai majd szépen kikanyarítvák, majd lapos bordákkal és barázdákkal vannak kissé megszaggatva. E bordák az üreg karimáját szelíden hullámossá tevén, inkább vagy kevésbbé szembetűnöleg a gyümölcs derekára is felvonulnak s annak gömbölydedségét gyakran megzavarják. Bőre vastag és keménykés, száraz és kissé érdestapintatu; bágyadtan fénylő; elejénte szürkés zöld; értével zöldessárga; napos oldalán vörhenyessel árnyalt vagy márványozott. Pontozata sűrű; egyenlően elszórt, barnás vagy fahéjszínű pettyek alakjában jelenkező, igen szembetűnő. Rozsda alakzatok hálózatos vaigy szakadozott, vörhenyes foltokban, gyakran mutatkoznak fölületén, különösen pedig kehely üregének falain és száras végén. Húsa sajátszerűen fehéres vagy sárgásba és halvány rózsaszínbe is játszó, finom, tömöttes olvadó; magtokja körűl kövesszemcsés ; leve bő, igen czukros, gyöngéd savanynyal emelt, igen kellemes, gyöngéden illatos és fűszeresízű. Magtokja nyilt-tengelyű; tömlőcskéiben tojásdad, hegyes, világosbarna, ép, néha pedig idétlen magot rejtő.

Bereczki Máté

 A legkésőbben vagyis október második felében érik és az első kisebb fagyok után szedik novembertől egészen márciusig fogyasztható, tárolást nagyon jól tűrő fajta.

Fája rendszeresen és rendkívül bőven terem, gyümölcseit csomósan hozza.

Novemberig vagy januárig, hűvösebb tájakon tavasz derekáig is eltarthahó. Igen jól szállítható. Esetében a hűtőtárolás semmilyen körülmények között sem maradhat el, mert a kiváló fogyasztási minőséget képviselő gyümölcsjellemzők (íz, zamat, illat és olvadékonyság) csak megfelelő hideghatás nyomán alakulhatnak ki. A 8-10 napos utóérlelést igénylő fajták közé tartozik.

Nyers fogyasztásra tökéletes fajta. Hosszú téli fogyasztási idénye és kitűnő árutulajdonságai miatt az egyik legfontosabb árufajtánk.

Fája elég erőteljes, egészséges és edzett; nem korán, de aztán, a neki kedvező viszonyok közt, rendkívül bőven termő; fölálló vagy kissé nyílt szögekben fölfelé törekvő ágaival, melyek gyümölcsöző szervekkel jól beruházkodnak, elég sűrű lombos, de kellőleg szellős, gúla alakú koronát alkotó. Díszlik birsen is, vadonczon is; gulafának alkalmasabb, mintsem szálas fának. Leírói azt tartják, hogy birsen korábban is, bővebben is terem, mintsem vadonczon. Mindenütt jól díszlik ugyan, de mély termőrétegű, kellőleg nyirkos talajban rendesebben és bővebben terem, mintsem száraz vagy könnyen kiszáradó, laza talajban. Gyümölcsei, mikép mondják, elég jól állják belyöket a fán. Vesszei elég számosak, hosszak vagy középhosszak, inkább vékonyak, mint középvastagok; hegyök felé mindinkább elvékonyodók; elég egyenesek, noha szembetűnőleg könyökösek, bordázatlanok; felállók, vagy nyilt szögekben fölfelé törekvők; gyenge korukban is hamvasak inkább, mintsem molyhosak; ért korxíkban csupaszak, sárgásbarnák ; apró, kerek, fakó pontokkal nem sűrűn és nem szembetűnőleg pontozottak; többnyire hosszas levélközűek. Rügyei kicsinyek, szélestalpu rövid kúposak, hegyesek, a vesszőtől inkább vagy kevésbbé elállók, szürkével kissé tarkázott feketés barnák; elég duzzadt, csaknem bordázatlan talapon ülök. Virágrügyei középnagyok, hasaskúposak, kissé hegyesek, feketés gesztenye színüek. Levelei inkább kicsinyek, mint középnagyok; elég vastag és keményszövetűek; lándzsásak vagy lándzsás-tojásdadok; szabályosan elkeskenyedö, hosszas, éles hegyben végződök; völgyesek vagy csatornásak, inkább vagy kevésbbé íveltek; gyenge korukban csak ritkásan és finoman molyhosak; ért korukban csupaszak, simák, elég fényesek világos zöldek; széleiken jókora nagy fogakkal nem mélyen és nem szabályosan fűrészesek. Levélnyelök hosszas vagy középhosszú, elég vékony, hajlékony; nyílt szögekben elálló. Levélpálhái elég hosszúak, áridomúak, kevéssé tartósak. Virágrügyet körítő levelei hosszas tojásdadok, csaknem laposak, hullámosak; igen hosszú, vékony, rugalmas nyelükről kissé lekonyultan szétterülők.

Bereczki Máté

Melegebb fekvésű tájakon szeret leginkább, hidegebb tájon nem érik be, a meszes talajt nem szereti.