Erdei vajonc körte

 A XIX. század elején anyafája a belgiumi Alost melletti erdőben állott. Van Mons fedezte fel - mások szerint ő állította elő- és terjesztette el az egész világon. A szeptember első felétől érő gyümölcse középnagy, széles, göbölyded alakú. Alig tizedrésszel magasabb, mint amilyen széles. A termés színe barnáspiros, a kocsány felől erősebben parás. Héja érdes, száraz tapintatú. Húsa fehér, illatos, bő levű kellemes ízvilággal. Jól szállítható és tárolható de hamar túlérik. Fája jól termékenyül, korán termőre fordul és bőven terem, viszont gyümölcshullásra hajlamos. Levelei középnagyok, hegybefutók, veszejei középbarna színben pompáznak. A Clapp kedveltje fával könnyen összetéveszthető. Igényes fajta, mely védett meleg fekvést és eléggé nedves talajt szeret. Varasodásra nagyon érzékeny. Birsen gyengén fejlődik ezért inkább vadalanyra való.

 A XIX. század elején anyafája a belgiumi Alost melletti erdőben állott. Van Mons fedezte fel - mások szerint ő állította elő- és terjesztette el az egész világon.

Mint Bereczki Máté írja: „Simon-Louis gyümölcsgyüjteményérőlszóló könyvében O. Thomas közel 60 hasonnevétszámlálja el e gyümölcsfajnak”.) BERECZKI 1. 1877. 231. p. „Mikép Du Mortier, a belga gyümölcsészek nestora és Van Mons kortársa 1869-ben kiadott »Pomone Tournaisienne« czímű munkájában állítja, e jeles körtefajt a múlt század végén vagy a jelen század elején Alost környékén, az enghieni park volt igazgatója, Chatillon fedezte föl egy erdőben s »Bosc per« (=Erdei körte) név alatt Van Monsnak és más gyümölcsészeknek is megküldötte. Van Mons aztán öszszeköttetésben levén a művelt világ minden jelesebb gyümölcsészével elejénte »Fondante des bois« (= Erdei vajoncz), később »Davy« név alatt csakhamar mindenfelé elterjesztette ugy, hogy napjainkban már alig akad olyan gyümölcsös, honnét e körtefaj hiányoznék. Ojtóvesszejét 1868-ban kaptam a Van Mons társulattól Belgiumból. Később különböző hasonnevei alatt több hiteles helyről is meghozattam. B. M.”

Gyümölcse középnagy (231 g), alakja széles, gömbölyded körte alak, csak tizedrésszel magasabb, mint amilyen széles. Színe barnás kárminpiros mosottságú, foltosan a kocsány felől erősebben parás, héja érdes, száraz tapintatú. Kocsánya sekély mélyedésben ül, csészéjében porzómaradványok találhatók. Húsa fehér, olvadó és bőlevű. Íze nagyon kellemes ízvilágú, illatos, gyenge illatú. Jól tárolható, de könnyen túlérik. A szállítást jól viseli. Igen jó minőségű körte.

Szeptember első felében szedhető és ettől kezdve október végéig fogyasztható.

Fája jól termékenyül, korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem, viszont gyümölcshullásra hajlamos. 

Jól tárolható, de hamar túlérik.

Varasodásra nagyon érzékeny, mely a fáját is megtámadhatja.

Ez a kiváló ízvilágú világfajta érési fokának nehéz megállapítása-, és hulláshajlama következtében a korszerű telepítésekből sajnos kiszorulóban van. A szelektálástól és egyéb fajták fejlődésétől függően marad termeztésünkben, de mint nemesítési alapanyag a korszerű körtetermesztés egyik alapját képezi. Forgalombahozatalra engedélyezett házikerti fajta.

Levelei középnagyok, hegybefutók, pálhája nagy, keskeny, lándzsás. Veszejei sötétbarna színben pompáznak. Fája erős növekedésű, szabályos, laza, a Clapp kedveltje fával könnyen összetéveszthető. Koronája feltörekvő.

 Igényes fajta, mely védett meleg fekvést és jjó minőségű-, kissé kötött-, eléggé nedves talajt kíván. Varasodásra nagyon érzékeny. Birsen gyengén fejlődik ezért inkább vadalanyra való.

Birsen gyengén fejlődik ezért inkább vadalanyra való.