Entz-féle rozmaring alma

Neves gyümölcsészünk Bereczki Máté először Dr. Entz Ferenc kertészeti füzeteiben találkozott ennek a fajtának a leírásával 'Magyar rosmaring' néven, melyet Bazalicza kezdett el magyarországon először terjeszteni. Ezen a néven először Budáról, a vincellér-képezdéből szerezte be a fajtát Bereczki, de később azt tapasztalta, hogy nem egyeznek meg ezen fa tulajdonságai Entz leírásaival. Ezt követően Entz Ferenctől rendelte meg közvetlenül a fajta oltóvesszejét és megkülönböztetvén a két fajtát, ez utóbbit Entz-féle rozmaringnak nevezte el.

Neves gyümölcsészünk Bereczki Máté először Dr. Entz Ferenc kertészeti füzeteiben találkozott ennek a fajtának a leírásával 'Magyar rosmaring' néven, melyet Bazalicza kezdett el magyarországon először terjeszteni. Ezen a néven először Budáról, a vincellér-képezdéből szerezte be a fajtát Bereczki, de később azt tapasztalta, hogy nem egyeznek meg ezen fa tulajdonságai Entz leírásaival. Ezt követően Entz Ferencről rendelte meg közvetlenül a fajta oltóvesszejét és megkülönböztetvén a két fajtát, ez utóbbit Entz-féle rozmaringnak nevezte el.

Gyümölcse nagyobb a középszerűnél; gyakran jókora nagy. Alakja kissé ferdén álló, hosszas, tompakúpos vagy kúpos-tojásdad; egyik oldalán többnyire hízottabb, mint a másikon; különben szabályosan boltozott sík felületű. Zöme a középtájnál jóval feljebb, a száras vég felé esik, honnét szára felé szelíden gömbölyödve boltozódik. A szára körül elég szűk, de laposas karimában végződik; kelyhe felé pedig elejénte szelíden, aztán mindinkább, de behajlás nélkül fogyva, kissé ferdén álló, szűk karimában enyészik el. Szára rövid, vékony vagy középvastag, fás, bunkósan végződő; elég szabályosan kikanyarított szűk és mély tölcsér alakú üregbe helyezett, melynek falai majd rozsdamentesek, majd áttetsző és keskeny sugarakra oszló rozsdával bevontak. Kelyhe kicsi, zárt; fölálló és összeboruló, rövides és molyhos osztványaival szűk és elég mély üregben ülő, melynek falain finom, lapos ránczok és barázdák váltakoznak, de ezek a gyümölcs karimáján többnyire elenyésznek s a gyümölcs derekán bordás emelkedés majd sohasem mutatkozik.

Héja vékony, de igen szívós, sima, itt-ott kissé érdes, nagyrészt azonban gyöngéd és álltában zsiros tapintatú, elég fényes; elejénte fehéres-zöld, értével szalmasárga; napos oldalán élénkebb sárga és szelíd pirossal bemosott vagy csak belehelt és e színezetből a sárga alapszín csak márványozottan s egyes szalag-foszlányokban csillámlik ki. Pontozata apró és alig szembetűnő, majd jókora nagy fahéjszínü, rozsda-pettyekből álló és igen szembetűnő. Rozsda nem mutatkozik felületón, de egy-egy rozsdás szemölcs néha jelentkezik rajta

Húsa fehéres, magtokja körűi zöldessárga erekkel, félfinom, kevéssé tömött, porhanyó; leve bő, vagy elegendő, cukros, finom savanynyal emelt, elég kellemes, noha nem mindenkor kellően fűszeres ízű. Magtokja kissé nyílt-tengelyű; szűk fiókjaiban, lapos, sovány, de ép, hegyestojásdad, vörhenyes magot rejtő. Kehelycsöve tölcséralakú, a gyümölcsbe vékony hengerként elég mélyen lehatoló.

Októberben szedhető. Érési ideje december- től februárig tart (utóérő fajta), de áprilisig is eltartható / fogyasztható.

Későn fordul termőre, de azt követően igen bőven terem.

II. rendű csemege-, de első rendű háztartási és piacos gyümölcs.

Fája. Csaknem buja növésű, egészséges, igen edzett; nem korán, de, ha jól kifejlődött, csaknem évenkint gazdagon termő; fölálló vagy elég éles szögekben fölfélé törekvő, de később mind-mindinkább szétterjeszkedő nyúlánk ágaival, melyek gyümölcsöző szervekkel jól beruházkodnak, elég sűrűlombos, terjedelmes és nagy, gömbalakú koronát alkotó. Díszlik mindenféle almaalanyon; szabadon álló gyümölcsösökbe való szálasfának. Mindenütt jól díszlik, még vidéken, mostoha viszonyai közt is egyike legtermékenyebb fáknak; gyümölcsei jól állják helyüket a fán.

Vesszejei számosak, hosszuak, középvastagok, hegyük felé is csak keveset vékonyodók; egyenesek, noha kissé könyökösek, szeliden bordázottak: fölállók vagy éles szögekben fölfelé törekvők; elég sűrűn és finoman fehérmolyhosak; itt-ott csupaszak, sötétviola színnel mosottak, barnák ; apró, hosszas vagy kerek, fehér pontokkal ritkásan és nem szembetűnőleg pontozottak; rendetlen, többnyire azonban elég rövid levélközűek.

Rügyei középnagyok, hosszas-kúposak, laposhátuak, tompahegyűek, lapulók, sűrűn fehérmolyhosak; alig kiálló, itt-ott szelíden bordázott talapon ülők.

Vírágrügyei jókora nagyok, hasasak, kúposak, tompahegyűek, aljuknál szennyesbarnák, hegyüknél sűrűn fehérmolyhosak.

Levelei elég nagyok vagy középnagyok; elég vastag és keményszövetűek; többnyire kerülékesek; hirtelen elkeskenyedő és gyakran félre is görbülő, rövidke, szúrós hegyben végződők; csaknem laposak vagy igen laposteknősek; kissé íveltek, nyelőkről részint fölfelé állók; alsó lapjukon molyhosak; felső lapjukon csupaszak, elég simák, fényesek, világos zöldek; széleiken előre hajló, tompa fogakkal nem mélyen, de elég szabályosan fűrészesek. Levélnyelük hosszas, vagy középhosszú, középvastag, elég merev, molyhos, tövénél jó dadarabon violaszínnel mosott; többnyire elég éles szögekben fölfelé álló. Levélpálhái fejletlenek, ár idomúak, kevéssé tartósak. Virágrügyet körítő levelei hosszabbak, keskenyebbek, mint a vesszőkön levők, kerülékesek vagy visszás tojásdadok, laposak, íveltek, hullámosak; hosszas, merev nyelükről kissé lekonyultan szétterülök.

Hazánkban, bárhol is, hálásan fogja kifizetni a helyet, melyet a kertben elfoglal. Piaci elárusitásra érdemes volna nagyban is termeszteni.