Beregi sóvári alma

A Beregi sóvári alma ősi, magyar fajta, mely szorosan kötődik hazánkhoz. A régi időkben a Felső-Tisza-Vidéken, illetve a Tiszántúlon volt népszerű fajta. Az árterek hordalékos, tápanyagban gazdag talajában érezte jól magát igazán. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nagy ültetvényeket telepítettek belőle a TSZ-rendszerek idején. Fájának rendkívül jó az alkalmazkodó képessége. Ellenálló, erős növekedésű fajta. Októberben érő termése nagy, pirossal mosott. Édes-savanykás, kellemes ízű, márciusig tárolható alma. Gyümölcse kellemes ízű, húsa hófehér, héja hamvas. Az idős fák java részét később kivágták és más, nagyüzemi termelésre alkalmas fajtákat telepítettek helyette. Nagyapáink, dédapáink viszont még a mai napig is emlegetik ezt a fajtát felidézve zamatos ízvilágukat az akkori idők szép emlékeként.

A „Beregi sóvári” egy Felső-Tisza-vidéki (kárpátaljai) eredetű régi magyar, téli almafajta. A „Sóvári” fajtakör tagja, melybe a hozzá hasonló, nagyrészt távolabbi rokonnak tekinthető fajták tartoznak, így a „Zöld sóvári”, „Daru sóvári”, „Nemes sóvári”, „Sóvári nobil” és a „Téli sóvári” fajták. Különösen Munkács környékén, az előhegységi és sík területeken található meg. Helyi elnevezése a „Szolivarszke beregivszke” is.

Gyümölcse középnagy vagy nagy méretű. Többnyire szabályos vagy kissé szabálytalan. Héja sima, vékony, zsíros tapintású (hamvas). Alapszíne zöld vagy szalmasárga, fedőszíne málnapirossal mosott, melyen sötétebb piros csíkok húzódnak. Pontozata szürke, közepesen sűrű, alig kivehető. Csészemélyedésének fala bordázott, mely a gyümölcsön folytatódik. Magháza félig nyitott. Gyümölcshúsa zöldes- vagy sárgásfehér, közepesen kemény, közepesen leves, finom konzisztenciájú; savanykásan édes, enyhén fűszeres illatú.  Erősen hamvas héjú, igen jó asztali alma, s ezért jól szállítható és jól tárolható.

Szeptember végén – október elején éri el szedési érettségét, és akár márciusig is eltartható.

A kártevőkkel és a kórokozókkal szemben ellenálló.  A lisztharmattal és a varasodással szemben is igen ellenálló fajta.

 Igen jó asztali alma. Jól szállítható és jól tárolható.

Fája középerős vagy erős növekedésű, hosszú életű. Koronája szétterülő habitusú, közepesen sűrű. A telepítést követő 8–9. évben fordul termőre, ezt követően bőven terem. Vázágai a vízszinteshez közelítenek, színük világosbarna, sárgával pontozottak. Enyhén repedezett törzse ugyancsak világosbarna, lilás árnyalattal. Vesszői vastagok, barnák – ezek is lilás árnyalatúak -, molyhosak. Levelei rövidek, bőrszerűek, fényesek, sötétzöld színűek. Levélnyele rövid, az alapnál lilás árnyalatú.

Kiegyenlítettebb, nedvesebb termőhelyet kíván. E feltételek megléte esetén ökológiai gazdaságokban és biokertekben ismét termesztésre érdemes fajtává válhat. A termőhelyi viszonyokkal szemben igényes: a meleget és a nedvességet szereti.