Esperen bergamottja

Jól termékenyül, virágpora jó. Porzói: Clapp kedveltje, Vilmos körte, Hardenpont téli vajkörte.

Gyümölcse középnagy; néha nagyobb is. Alakja szabálytalan gömbölyded vagy csigás gömbalakú; kissé buczkos és hovadásos-fölületű. Zöme többnyire a középtájra esik, honnét szára felé rendszerint összébb húzódva boltozódik, mintsem kelyhe felé, hol elég talpasan végződik; míg száras végén többnyire rövid, tompa végben enyészik el. Szára középhosszú, elég vastag, fás, görcsös, kissé bunkósan végződő, zöldes, nagyrészt pedig barnamázos; a gyümölcs csúcsán majd a fölszínre helyezett, majd húsos emelkedéskék közül, csekélyke mélyedésből kiálló. Kelyhe nyilt vagy félignyilt; rendetlenül fölálló vagy összehajló, barnás szarunemű osztványaival, melyek néha hiányzanak is, inkább vagy kevésbbé tágas és elég mély üregben ülő, melynek falai majd szépen kikanyarítvák, majd lapos bordákkal és barázdákkal vannak kissé megszaggatva. E bordák az üreg karimáját szelíden hullámossá tevén, inkább vagy kevésbbé szembetűnöleg a gyümölcs derekára is felvonulnak s annak gömbölydedségét gyakran megzavarják. Bőre vastag és keménykés, száraz és kissé érdestapintatu; bágyadtan fénylő; elejénte szürkés zöld; értével zöldessárga; napos oldalán vörhenyessel árnyalt vagy márványozott. Pontozata sűrű; egyenlően elszórt, barnás vagy fahéjszínű pettyek alakjában jelenkező, igen szembetűnő. Rozsda alakzatok hálózatos vaigy szakadozott, vörhenyes foltokban, gyakran mutatkoznak fölületén, különösen pedig kehely üregének falain és száras végén. Húsa sajátszerűen fehéres vagy sárgásba és halvány rózsaszínbe is játszó, finom, tömöttes olvadó; magtokja körűl kövesszemcsés ; leve bő, igen czukros, gyöngéd savanynyal emelt, igen kellemes, gyöngéden illatos és fűszeresízű. Magtokja nyilt-tengelyű; tömlőcskéiben tojásdad, hegyes, világosbarna, ép, néha pedig idétlen magot rejtő.

Bereczki Máté

 A legkésőbben vagyis október második felében érik és az első kisebb fagyok után szedik novembertől egészen márciusig fogyasztható, tárolást nagyon jól tűrő fajta.

Novemberig vagy januárig, hűvösebb tájakon tavasz derekáig is eltarthahó. Igen jól szállítható. Esetében a hűtőtárolás semmilyen körülmények között sem maradhat el, mert a kiváló fogyasztási minőséget képviselő gyümölcsjellemzők (íz, zamat, illat és olvadékonyság) csak megfelelő hideghatás nyomán alakulhatnak ki. A 8-10 napos utóérlelést igénylő fajták közé tartozik.

Nyers fogyasztásra tökéletes fajta. Hosszú téli fogyasztási idénye és kitűnő árutulajdonságai miatt az egyik legfontosabb árufajtánk.

Poire d' Esperen, Bergamotte d' Esperen, Bergamotte Esperen, Esperens Bergamotte

E kitűnő téli körtét Esperen őrnagy nyerte 1830. körűi, Malinesban (Belgium.) Napjainkban mindenfelé el van már terjedve. Ojtóvesszejét 1872-ben Oberdiecktöl, Jeinsenből és 1874-ben a Simon-Loiiis testvérek hires faiskolájából, Plantiéresböl teljesen egyezőleg kaptam meg. Nálam még nem termett; de barátaim szívességéből leírásra alkalmas gyümölcsökhez jutván körülményes leírásban már is bemutathatom.

Bereczki Máté

Melegebb fekvésű tájakon szeret leginkább, hidegebb tájon nem érik be, a meszes talajt nem szereti.

Fája rendszeresen és rendkívül bőven terem, gyümölcseit csomósan hozza.

Fája elég erőteljes, egészséges és edzett; nem korán, de aztán, a neki kedvező viszonyok közt, rendkívül bőven termő; fölálló vagy kissé nyílt szögekben fölfelé törekvő ágaival, melyek gyümölcsöző szervekkel jól beruházkodnak, elég sűrű lombos, de kellőleg szellős, gúla alakú koronát alkotó. Díszlik birsen is, vadonczon is; gulafának alkalmasabb, mintsem szálas fának. Leírói azt tartják, hogy birsen korábban is, bővebben is terem, mintsem vadonczon. Mindenütt jól díszlik ugyan, de mély termőrétegű, kellőleg nyirkos talajban rendesebben és bővebben terem, mintsem száraz vagy könnyen kiszáradó, laza talajban. Gyümölcsei, mikép mondják, elég jól állják belyöket a fán. Vesszei elég számosak, hosszak vagy középhosszak, inkább vékonyak, mint középvastagok; hegyök felé mindinkább elvékonyodók; elég egyenesek, noha szembetűnőleg könyökösek, bordázatlanok; felállók, vagy nyilt szögekben fölfelé törekvők; gyenge korukban is hamvasak inkább, mintsem molyhosak; ért korxíkban csupaszak, sárgásbarnák ; apró, kerek, fakó pontokkal nem sűrűn és nem szembetűnőleg pontozottak; többnyire hosszas levélközűek. Rügyei kicsinyek, szélestalpu rövid kúposak, hegyesek, a vesszőtől inkább vagy kevésbbé elállók, szürkével kissé tarkázott feketés barnák; elég duzzadt, csaknem bordázatlan talapon ülök. Virágrügyei középnagyok, hasaskúposak, kissé hegyesek, feketés gesztenye színüek. Levelei inkább kicsinyek, mint középnagyok; elég vastag és keményszövetűek; lándzsásak vagy lándzsás-tojásdadok; szabályosan elkeskenyedö, hosszas, éles hegyben végződök; völgyesek vagy csatornásak, inkább vagy kevésbbé íveltek; gyenge korukban csak ritkásan és finoman molyhosak; ért korukban csupaszak, simák, elég fényesek világos zöldek; széleiken jókora nagy fogakkal nem mélyen és nem szabályosan fűrészesek. Levélnyelök hosszas vagy középhosszú, elég vékony, hajlékony; nyílt szögekben elálló. Levélpálhái elég hosszúak, áridomúak, kevéssé tartósak. Virágrügyet körítő levelei hosszas tojásdadok, csaknem laposak, hullámosak; igen hosszú, vékony, rugalmas nyelükről kissé lekonyultan szétterülők.

Bereczki Máté

Az ültetés fagymentes időben (szabadgyökeres oltványok esetében őszi és tavaszi időszakban – október közepétől november végéig, illetve február közepétől április elejéig) végezhető el, de akár még a téli időszakban (pl. januárban) is ültethető gyümölcsfa, ha a levegő hőmérséklete +3 °C fölött van és a talaj nincs mélyen átfagyva. Fontos azonban, hogy a szabadgyökerű gyümölcsfák esetén az ültetés mindenképpen a lombhullás után, de rügyfakadás előtt történjen. Optimális azonban szabadgyökeres gyümölcsfát őszi időszakban ültetni a biztonságosabb megeredés érdekében, mert az enyhe, téli napokon a gyökereken keletkezett sebek még a tavaszi időszak előtt kalluszosodnak és az új gyökerek kialakulása is megkezdődik, melyek tavaszra már készen is állnak és nem akkor kezdenek még csak kialakulni (újból), mivel a tavaszi ültetés alkalmával a már megindult kis gyökérhajtások könnyen letörnek. Őszi ültetéskor a gyökérzet körül a földet taposással kell tömöríteni, öntözni nem szükséges, mert a téli csapadék kellő nedvességet biztosít, és a talaj tömörödése is megtörténik.

Tavaszi ültetésnél a talajt a gyökérzet között taposás helyett bőséges öntözéssel kell tömöríteni. Ebben a tavaszi időszakban a kiszáradás is gondot okozhat, ezért ajánljuk a mulccsal való takarást.

A konténeres fákat az év bármely szakában (fagymentes időben) lehet ültetni, akár nyáron is.

Az ültetési távolságot alanytó függően érdemes meghatározni. Vadalanyon lévő fajták általában terebélyesek és magasságul is elérheti a 15m-t. Itt ajánlatos a 10m-es tőtávolságot tartani, a sortávolság 6m, eltolt ültetési rendben. A törpésítő alanyoknál, mint pl. birs, galagonya, és M-alanyoknál kisebb távolságokat is hagyhatunk.

Kiskertekben érdemes odafigyelni arra is, hogy a telekhatártól milyen távolságra kerülnek elültetésre a kiválasztott növények.

A kis fákat (pl. őszibarack) 3 méterre, a közepes törzsű alma, kajszi, körte, szilva, stb. fákat négy méterrel a telekhatártól kell ültetni

A megvásárolt gyümölcsfa gyökereinek végéből szükséges 1-2 cm-t levágni, és a sérült részeket eltávolítani  majd  - különösen  tavaszi ültetéskor -  24-48 órára vízbe áztatni.

Az ültető gödör  mérete: min. 60x60x60 cm, de nem túlzás 100x100x100cm sem, ugyanis  gyümölcsfa életében ez az egyetlen alaklom amikor tápanyagot tudunk juttatni agyökérzet alá. Ezt követően erre nincs lehetőség. Az aljára kerüljön a feltalaj föllazítva és összekeverve trágyával, mely lehet szerves trágya (min. 3-4 éves) marhatrágya illetve marhatrágya pellet. Az eredeti marhatrágya hosszabb időn keresztül biztosít tápanyagellátást a gyümölcsfának viszont felelhetőek benne károsító lárvák és baktériumok is. A trágya pellet ehhez képest már egy szinte sterilizált ám mégis természetes tápanyagpótlási módeszrt biztosít viszont lebomlási ideje sokkal gyosabb ezért kevesebb időn át tud tápanyagot biztosítani a gyökérzet számára.

Ezután 5 cm föld következik (mivel a gyökérzet közvetlenül nem érintkezhet a trágyával) majd, a gyümölcsfa gyökere.

 Az ültetés mélysége: a legfelső gyökérre 6-8 cm föld kerüljön, de ügyeljünk arra, hogy az oltás/ szemzés forranya nem kerülhet föld alá, mivel abban az esetben fenáll annak a veszélye, hogy a 

nemes úgymond lelép az alanyról, azaz legyökeresedik. Ez az adott gyümölcsfa gyors kipusztulását okozza.

Az ültetési mélységet ezért egészen pontosan meg kell határozni, aminek legegyszerűbb módszere  ha egy egyenes lécet átfektetünk a gödör felett és ehhez állítjuk be az oltási hegg magasságát, hogy az a föld felszíne fölé essen. Ilyenkor megemelve a facsemetét a földdel kevert trágyaréteg és a gyökérzet közé még be tudjuk lapátolni a megfelelő mennyiségű földet.

 Ősszel ültetett gyümölcsfa gyökere körül a földet taposással kell tömöríteni, öntözni nem szükséges. A téli csapadék ellátja a gyökeret kellő nedvességgel és a talaj tömörödése is megtörténik. Őszi ültetés esetén az oltvány tövét kupacolni (földdel feltölteni) kell.

 A tavaszi ültetés annyiban különbözik az őszitől, hogy ekkor a taposás helyett bő vízzel kell tömöríteni a talajt a gyökerek között. Ilyenkor a legnagyobb veszély a szárazság, ezért mulccsal tanácsos betakarni.

Őszi ültetésnél nem szükséges, viszont tavasszal bő vízzel kell tömöríteni a talajt a gyökerek között.

Őszi ültetésnél semmiképp nem szabad metszeni az elültetett facsemetéket (majd csak tavasszal), mert ilyenkor a metszési felületen bejutási pontot biztosítunk a kártevők számára illetve elfagyhat-, kiszáradhat a hajtás.

A tavaszi metszés a kívánt korona tipusnak megfelelően kell, hogy történjen amely függ az alanytól és a gyümölcsfa fajtájától is. Az első 3 évben a csemetefák esetében koronaalakítás történik.

Elterjedt koronaformák pl. őszibaracknál a katlan, sárgabaracknál a váza korona, de alma és körte fánál kialakíthatunk karcsúorsó vagy ágemeletes koronaszerkezetet is.  Részletes leírást a metszési útmutatóban talál melyet szakanyagainkban talál. 

Előfordul, hogy a gyökérzetből vagy az alanyból a törzsön (az oltás/szemzés alatti részen) vadhajtások törnek elő. Ezeket minden esetben el kell távolítani. A vadhajtások nem keverendőek össze a vízhajtásokkal. A vízhajtások a fa nemes részén törnek elő és ezek 2-3 rügyre való visszametszéssel termőre fordíthatóak. A nem kívánatos helyeken el kell távolítani azokat.

Ültetéskor a vegyszermentes kertészkedés miatt érdemes EM-bio trágyával beleocsolni az ültetőgödröt.

A fagykároktól úgy védheti meg gyümölcsfáit, ha a metszés fagymentes időben, a kihajtás előtt történik (általában februárban) a fent leírtak szerint. A kemény téli hajnalokon, amikor már -20 fok közelében is járhat a hőmérő higanyszála a fagyok ellen füstöléssel vagy öntözéssel lehet védekezni.