Új fertőzés esetén besüllyed és felszakad a vörösesre színeződött kéreg. Később nyílt-, mélyen a fába nyúló (a törzsön és az ágakon) daganatok (különböző nagyságú és alakú nekrotikus rákos telepek) képződnek. A rákos seb évről-évre növekszik, majd a fertőzés feletti rész elpusztul. Leggyakrabban az elágazás helyén, esetleg a sérülések környékén alakulk ki. Nyílt rákos seb úgy keletkezik, hogy a gomba ismetelten megtámadja a növényi sebszővetet. A fertőzés a nyilt sebeken át terjed, a lehullott levelek után maradt apró hegeket is beleértve. Elsősorban a nem megfelelő termőhelyen álló legyengült fákat támadja meg a fertőzés. A károsodott részeken tavasszal és nyáron a sporodochiumokban konídiumok, hűvösebb időjárás esetén pedig - főleg ősszel - élénkpiros peritéciumok képződnek. A betegség főleg a kötött és átnedvesedett talajokon és nedves termőhelyeken jelentkezik. A betegség iránti fogékonyságot tekintve jelentős eltérések vannak a fajták és az alanyok között. A fás részek kéregrákját a Pseudomonas nemzetségbe tartozó baktériumok, valamint a Valsa, a Diaporthe nemzetségbe tartozó gombák stb. is kiválthatják.