A fogékony (Pl.: Jonathan, Idared) fajtáknál a lisztharmat igencsak nagy kárt okoz. A betegség főleg a védelem hosszan tartó elhanyagolása következtében nyilvánul meg súlyosan, amikor a hajtások és a levelek is erősen fertőződnek és elszáradnak. A krónikusan fertőzött fák levelei kicsik, hajtásaik rövidek és gyengék, a termések kisebbek és fokozatosan satnyulnak. Ellenálló fajták: Jonager, Kovauguszt, Kovelit, Nyári zamatos

Az almafa-lisztharmat főleg meleg időben (20-24°C) és magasabb, vagy változó légnedvesség esetén terjed leginkább. A terjedés szempontjából a 10-32°C közötti hőmérsékleten is megvalósul, de számára a legkedvezőbb a 22-24°C közötti hőmérséklet. A fertőzési veszély a teljes vegetációban fenn áll. A lisztharmat terjedésének kedvez a záporeső, a harmat és a köd, amely a szükséges nagyobb páratartalmat biztosítja.

A rügyek már június végétől-, de főleg júliusban válnak fertőzötté. A micélium áttelel a rügyekben és Tavasszal a fertőzött rügyekből beteg hajtás fejlődik, a fiatal növényi részeket fehér micélium vonja be, ahol a konídiumtartókon a konídiumok (a nyári szaporító szervek) képződnek, amelyek másodlagos fertőzési források. A betegség károsítása főleg a kezdeti intenzív növekedési fázisában (júliusig) jelenztős. A későbbi időszakban a fertőzés terjedése már gazdasági szempontból nem lényeges. A nyár végén, főleg meleg időben a micéliumokban sötét-, gömbalakú (0,1 mm nagyságú) kleisztotéciumok képződnek egy tömlővel és aszkospórákkal. Az élősködő átteleése és további terjedése szempontjából nincs különösebb jelentősége.

Ott ahol a fertőzés rendszeresen előfordul a fogékony fajták vegyszeres védelme elkerülhetetlen. A kezelést először közvetlenül a másodlagos fertőzés kezdete előtt vagy terjedésének elején (1 -2 héttel a virágzás előtt), továbbá szükség szerint egészen júliusig végzik. Az egyes permetezések közötti intervallum a fertőzési nyomáshoz és az alkalmazott gombaölőszer hatástartamához igazodik (7-14 nap). Az alma ventúriás varasodása ellen alkalmazott fungicidek túlnyomó többsége hatásos a lisztharmat ellen is.

A védelem fontos részét képezik a komplex preventiv termesztés technológiai intézkedések, amelyek célja a növekedés optimalizálása, miáltal csökken a fertőzés iránti fogékonyság (alkalmas termőhely, a termőhely, az alany és a fajták összhangja. a kiegyen- súlyozott tápanyagellátás, főleg nem túladagolni a nitrogént) és a fertőzés terjedését elősegítő feltételek korlátozása (a termőhely levegőssége, telepítés és fakoronák). A veszélyeztetett területeken korlátozni kell a nagyon fogékony fajták termesztését. Fontos, hogy az elsődlegesen fertőzött növényi részeket időben, illetve folyamatosan eltávolítsuk. Az eltávolítást a másodlagos fertőzést közvetlenül megelőzve (kb. 1-2 héttel a virágzás előtt), továbbá szükség szerint kell elvégezni.