Nemzedékeken keresztül egész vegetációs idő alatt károsít. Tojás alakban a kéregrepedésekben telel. Tavasszal a tojásból kikelő ősanya lárvák indítják az az évi nemzedéket. Tavasszal szűznemzéssel szaporodik, majd nyáron kialakul az ivaros alak is. A megtermékenyített nőstény tojásait kéregrepedésekbe rakja. Szívogatással gyengíti a fákat. Mézharmatot ürítenek, amin megtelepszik a korompenész, ezáltal csökken az asszimilációs felület. A gyümölcs is szennyeződik, eladási értéke csökken. A kártevő családjában található a legtöbb vírusterjesztő faj, ez mint másodlagos kártétel még veszedelmesebb, mint a közvetlen táplálkozása. A levéltetvek veszélyes vírusvektorok. 

A szárnyatlan nőstény 2,2-2,3 mm nagyságú, ólomszürke alapszíne viaszportól hamvas. Az állat potrohának végén 2 barna harántcsík található, a test középvonala mentén páros foltokkal. A szárnyas nőstény 1,8 mm. Feji része és a tor fekete, a szürke potroh hátoldalán fekete, nagy középfolttal. Azok a részei, ahol pigment nem található, a potroh viaszportól hamvas, de okkersárga is lehet.

A faj április végén jelenik meg, és főleg az almatermésűeket szívogatja. A tavasszal megjelenő ősanyák és leánynemzedékek az egyéves hajtásokon található leveleken szívogatnak, aminek hatására azok besodródnak, de tömeges megjelenésükkor az egész hajtás megcsavarodik.
A petéiket a kéregrészek alá helyezik el, ami ellen a tél végi permetezés sajnos sokszor nem ad kielégítő védelmet.

Ha csak pár levélen jelentkeztek a tünetek, a leveleket le kell szedni és megsemmisíteni, de ezzel teljesen nem iktatók ki, mert kisebb telepek már más levelek fonákján szívogathatnak. A hatékony védekezésre rövid idő áll rendelkezésre. A tojásból kikelő ősanya lárvákat kell megcélozni, melyek a fiatal leveleken szívogatnak. Későbbi időpontban már a besodródott levelek védelmet nyújtanak a kártevőnek. Általában a virágzás előtti kémiai kezelés a legeredményesebb.