A friss hajtás lekókad, a levelek elhervadnak. Ez a hajtáshervasztó darázs (Janus compressus) kártétele. Elsősorban a körtét károsítja, azonban kártételét más almatermésű növényen is megfigyelték már. Valóban ijesztő látvány a viruló körtefákon, ahogyan a számtalan zsenge-, életerős-, friss hajtás egyik napról a másikra meggörbül, majd megbarnul, elfeketedik, de nem kell túlságosan megijedni, hiszen a hajtáshervasztó darázs kártétele szakmailag nem mondható jelentősnek. Egy évben egy generációja van és a telet a kifejlett lárva vészeli át a hajtásban. Érdemes azonban megvizsgálni a hajtást, mert a hajtáshervasztó darázs kártétele nagyon hasonlít a tűzelhaláshoz és a szerencsétlenségben a nagyobb szerencse, ha csak a hajtáshervasztó darázs látogatta meg a kertünket és nem tűzelhalásról beszélünk.

A nőstény hajtáshervasztó darázs peterakás előtt tojócsövével spirális formában szúrásokat ejt a fiatal, (5-10 cm hosszú) hajtásokon és a legalsó szúrással egy petét helyez el a hajtás belselyében. A szúrásnyomok hamar megfeketednek, így könnyen észlelhetők, felismerhetők és beazonosíthatók.

A spirális szúrási hely felett a hajtás lekókad, elhervad, majd megbarnul és elpusztul. A kikelt lárva az ágbéllel, táplálkozik, járatot rág benne. Egészen augusztusig itt él az ágban és folyamatosan rág, majd ősszel szövedéket készít magának és áttelel, bebábozódik. Az imágók a következő évben május elején kelnek ki, majd rajzanak a kifejlett darazsak, és rakják le ismét a hajtásokban petéiket. Kikelve 2,5-9 mm nagyságú, feltűnően fémes színű ormányos bogarak. Az imágók mély, csőszerű rágásokat ejtenek a termésekben. Azok a termések, amelyekben a lárvák kifejlődnek, lehullnak.